oszlik

Hungarian

Etymology

Uncertain. Perhaps from Proto-Finno-Ugric *oća or *ońća (“part; to part, share, divide”) + -lik (frequentative-reflexive suffix). Cognates include Finnish osa (“part”), Estonian osa (“part”). [1][2]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈoslik]
  • Hyphenation: osz‧lik
  • Rhymes: -oslik

Verb

oszlik

  1. (intransitive) to be divided
  2. (intransitive) to disperse, dissipate
  3. (intransitive) to decompose

Conjugation

See variations here.

conjugation of oszlik
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. oszlok oszlasz oszlik oszlunk oszlotok oszlanak
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. oszlottam oszlottál oszlott oszlottunk oszlottatok oszlottak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. oszlanék oszlanál oszlana oszlanánk oszlanátok oszlanának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. oszoljak oszolj or
oszoljál		 oszoljon oszoljunk oszoljatok oszoljanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive oszlani oszlanom oszlanod oszlania oszlanunk oszlanotok oszlaniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
oszlás oszló oszlott ― oszolva oszolhat

or (less commonly)

conjugation of oszlik
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. oszlok oszolsz oszlik oszlunk oszoltok oszolnak
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. oszoltam oszoltál oszlott oszoltunk oszoltatok oszoltak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. oszolnék oszolnál oszolna oszolnánk oszolnátok oszolnának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. oszoljak oszolj or
oszoljál		 oszoljon oszoljunk oszoljatok oszoljanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive oszolni oszolnom oszolnod oszolnia oszolnunk oszolnotok oszolniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
oszlás oszló oszlott ― oszolva oszolhat

Derived terms
  • oszlás

(With verbal prefixes):

  • eloszlik
  • feloszlik
  • megoszlik

References
  1. Entry #657 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungary.
  2. oszlik in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • oszlik in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.