pirít

See also: pirit and Pirit

Hungarian

Etymology

From an onomatopoeic (sound-imitative) root + -ít (causative suffix).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈpiriːt]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: pi‧rít
  • Rhymes: -iːt

Verb

pirít

  1. (transitive, of the sun) to burn, tan
  2. (transitive, of meat) to fry, brown
  3. (transitive, of bread) to toast

Conjugation
conjugation of pirít
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. pirítok pirítasz pirít pirítunk pirítotok pirítanak
Def. pirítom pirítod pirítja pirítjuk pirítjátok pirítják
2nd-p. o. pirítalak ―
Past Indef. pirítottam pirítottál pirított pirítottunk pirítottatok pirítottak
Def. pirítottam pirítottad pirította pirítottuk pirítottátok pirították
2nd-p. o. pirítottalak ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. pirítanék pirítanál pirítana pirítanánk pirítanátok pirítanának
Def. pirítanám pirítanád pirítaná pirítanánk
(or pirítanók)		 pirítanátok pirítanák
2nd-p. o. pirítanálak ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. pirítsak piríts or
pirítsál		 pirítson pirítsunk pirítsatok pirítsanak
Def. pirítsam pirítsd or
pirítsad		 pirítsa pirítsuk pirítsátok pirítsák
2nd-p. o. pirítsalak ―
Infinitive pirítani pirítanom pirítanod pirítania pirítanunk pirítanotok pirítaniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
pirítás pirító pirított pirítandó pirítva piríthat

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • lepirít
  • megpirít
  • rápirít

References
  1. pirít in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • pirít in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Irish

Etymology

Borrowed from Old French pyrite, from Latin pȳritēs, from Ancient Greek πῡρίτης λίθος (pūrítēs líthos, “stone of fire, flint”), from πῦρ (pûr, “fire”).

Noun

pirít f (genitive singular piríte, nominative plural pirítí)

  1. (mineralogy) pyrite

Declension
Declension of pirít

Second declension

Bare forms

Case Singular Plural
Nominative pirít pirítí
Vocative a phirít a phirítí
Genitive piríte pirítí
Dative pirít pirítí

Forms with the definite article

Case Singular Plural
Nominative an phirít na pirítí
Genitive na piríte na bpirítí
Dative leis an bpirít

don phirít

 leis na pirítí

Synonyms

Mutation
Irish mutation
Radical Lenition Eclipsis
pirít phirít bpirít
Note: Some of these forms may be hypothetical. Not every possible mutated form of every word actually occurs.

Further reading
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.