székhelye

Hungarian

Etymology

székhely + -e (possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈseːkhɛjɛ]
  • Hyphenation: szék‧he‧lye

Noun

székhelye

  1. third-person singular (single possession) possessive of székhely

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative székhelye
accusative székhelyét
dative székhelyének
instrumental székhelyével
causal-final székhelyéért
translative székhelyévé
terminative székhelyéig
essive-formal székhelyeként
essive-modal székhelyéül
inessive székhelyében
superessive székhelyén
adessive székhelyénél
illative székhelyébe
sublative székhelyére
allative székhelyéhez
elative székhelyéből
delative székhelyéről
ablative székhelyétől
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.