szível

Hungarian

Etymology

szív (“heart”) +‎ -el (verb-forming suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈsiːvɛl]
  • Hyphenation: szí‧vel
  • Rhymes: -ɛl

Verb

szível

  1. (transitive, literary) to like, be fond of, care for
    Nem szívelik egymást. ― They dislike each other. (They don't like each other.)
    Synonyms: kedvel, szeret

Usage notes

Not to be confused with szívlel, mostly used with a verbal prefix: megszívlel (“to take something to heart”).

Conjugation
conjugation of szível
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. szívelek szívelsz szível szívelünk szíveltek szívelnek
Def. szívelem szíveled szíveli szíveljük szívelitek szívelik
2nd-p. o. szívellek ―
Past Indef. szíveltem szíveltél szívelt szíveltünk szíveltetek szíveltek
Def. szíveltem szívelted szívelte szíveltük szíveltétek szívelték
2nd-p. o. szíveltelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. szívelnék szívelnél szívelne szívelnénk szívelnétek szívelnének
Def. szívelném szívelnéd szívelné szívelnénk
(or szívelnők)		 szívelnétek szívelnék
2nd-p. o. szívelnélek ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. szíveljek szívelj or
szíveljél		 szíveljen szíveljünk szíveljetek szíveljenek
Def. szíveljem szíveld or
szíveljed		 szívelje szíveljük szíveljétek szíveljék
2nd-p. o. szíveljelek ―
Infinitive szívelni szívelnem szívelned szívelnie szívelnünk szívelnetek szívelniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
szívelés szívelő szívelt szívelendő szívelve szívelhet

Coordinate terms
  • (verbal derivatives of body parts) With ‑(o/a/e/ö)z(ik): belez, bokázik, bordáz, bőröz, bundáz, csontoz, csőröz/csőrözik, erez, fejez, fogaz, gyomroz, hajaz, izmoz/izmozik, kezez, nyakaz, nyálaz/nyálazik, öklöz, pofáz/pofázik, szarvaz, szemez, szőröz, torkoz, tüdőz, ujjaz, vállaz, vérez/vérzik; (for plants) ágaz/ágazik, gyökerezik, levelez/levelezik, virágzik. With ‑(o/a/e/ö)l: agyal, bélel, farkal, fejel, fenekel, fülel, hasal, herél, idegel, inal, karol, körmöl, kezel, lábal/lábol, nyelvel, orrol, öklel, ráncol, sarkal, szájal, szárnyal, szarval, szemel, szível, talpal, tenyerel, térdel, torkol, tököl, vállal.

Further reading
  • szível in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.