szabadul

Hungarian

Etymology

szabad (“free”) +‎ -ul (verb-forming suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈsɒbɒdul]
  • Hyphenation: sza‧ba‧dul
  • Rhymes: -ul

Verb

szabadul

  1. (intransitive) to escape, to be set free, to be released (with separative suffixes, in particular from threatening or blocking circumstances: -tól/-től, from jail: -ból/-ből, from oppression: alól)
    Synonym: kiszabadul
  2. (intransitive) to get rid of someone or something (used with -tól/-től)
    Synonym: megszabadul

Conjugation
conjugation of szabadul
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. szabadulok szabadulsz szabadul szabadulunk szabadultok szabadulnak
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. szabadultam szabadultál szabadult szabadultunk szabadultatok szabadultak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. szabadulnék szabadulnál szabadulna szabadulnánk szabadulnátok szabadulnának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. szabaduljak szabadulj or
szabaduljál		 szabaduljon szabaduljunk szabaduljatok szabaduljanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive szabadulni szabadulnom szabadulnod szabadulnia szabadulnunk szabadulnotok szabadulniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
szabadulás szabaduló szabadult ― szabadulva szabadulhat

Derived terms

(With verbal prefixes):

Further reading
  • szabadul in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.