szellőztet

Hungarian

Etymology

szellőzik +‎ -tet

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈsɛlːøːstɛt]
  • Hyphenation: szel‧lőz‧tet
  • Rhymes: -ɛt

Verb

szellőztet

  1. (transitive) causative of szellőzik: to air, ventilate (to let fresh air into a room or a building)
    Synonym: ventilál
  2. (transitive) to air (to make others' private matters generally known)

Conjugation
conjugation of szellőztet
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. szellőztetek szellőztetsz szellőztet szellőztetünk szellőztettek szellőztetnek
Def. szellőztetem szellőzteted szellőzteti szellőztetjük szellőztetitek szellőztetik
2nd-p. o. szellőztetlek ―
Past Indef. szellőztettem szellőztettél szellőztetett szellőztettünk szellőztettetek szellőztettek
Def. szellőztettem szellőztetted szellőztette szellőztettük szellőztettétek szellőztették
2nd-p. o. szellőztettelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. szellőztetnék szellőztetnél szellőztetne szellőztetnénk szellőztetnétek szellőztetnének
Def. szellőztetném szellőztetnéd szellőztetné szellőztetnénk
(or szellőztetnők)		 szellőztetnétek szellőztetnék
2nd-p. o. szellőztetnélek ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. szellőztessek szellőztess or
szellőztessél		 szellőztessen szellőztessünk szellőztessetek szellőztessenek
Def. szellőztessem szellőztesd or
szellőztessed		 szellőztesse szellőztessük szellőztessétek szellőztessék
2nd-p. o. szellőztesselek ―
Infinitive szellőztetni szellőztetnem szellőztetned szellőztetnie szellőztetnünk szellőztetnetek szellőztetniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
szellőztetés szellőztető szellőztetett szellőztetendő szellőztetve szellőztethet

Derived terms
  • szellőzhethető
  • szellőztetés

(With verbal prefixes):

  • átszellőztet
  • kiszellőztet
  • megszellőztet
  • végigszellőztet

Further reading
  • szellőztet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.