szentel
Hungarian
Etymology
Of debated origin:[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsɛntɛl]
- Hyphenation: szen‧tel
- Rhymes: -ɛl
- Homophone: szenttel
Conjugation
conjugation of szentel
1st person sg | 2nd person sg informal |
3rd person sg, 2nd p. sg formal |
1st person pl | 2nd person pl informal |
3rd person pl, 2nd p. pl formal | |||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Indicative mood |
Present | Indef. | szentelek | szentelsz | szentel | szentelünk | szenteltek | szentelnek |
Def. | szentelem | szenteled | szenteli | szenteljük | szentelitek | szentelik | ||
2nd-p. o. | szentellek | ― | ||||||
Past | Indef. | szenteltem | szenteltél | szentelt | szenteltünk | szenteltetek | szenteltek | |
Def. | szenteltem | szentelted | szentelte | szenteltük | szenteltétek | szentelték | ||
2nd-p. o. | szenteltelek | ― | ||||||
Conditional mood |
Present | Indef. | szentelnék | szentelnél | szentelne | szentelnénk | szentelnétek | szentelnének |
Def. | szentelném | szentelnéd | szentelné | szentelnénk (or szentelnők) |
szentelnétek | szentelnék | ||
2nd-p. o. | szentelnélek | ― | ||||||
Subjunctive mood |
Present | Indef. | szenteljek | szentelj or szenteljél |
szenteljen | szenteljünk | szenteljetek | szenteljenek |
Def. | szenteljem | szenteld or szenteljed |
szentelje | szenteljük | szenteljétek | szenteljék | ||
2nd-p. o. | szenteljelek | ― | ||||||
Infinitive | szentelni | szentelnem | szentelned | szentelnie | szentelnünk | szentelnetek | szentelniük | |
Other nonfinite verb forms |
Verbal noun | Present participle | Past participle | Future part. | Adverbial part. | Potential | ||
szentelés | szentelő | szentelt | szentelendő | szentelve | szentelhet |
Derived terms
(With verbal prefixes):
- felszentel
- megszentel
References
- szentel in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading
- szentel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.