szundít

Hungarian

Etymology

From an unattested stem (probably an onomatopoeia) + -ít (frequentative-causative verb-forming suffix).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈsundiːt]
  • Hyphenation: szun‧dít
  • Rhymes: -iːt

Verb

szundít

  1. (intransitive, colloquial) to doze, slumber, nap, snooze (to sleep lightly or briefly)
    Synonyms: szundikál, szunyókál

Conjugation
conjugation of szundít
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. szundítok szundítasz szundít szundítunk szundítotok szundítanak
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. szundítottam szundítottál szundított szundítottunk szundítottatok szundítottak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. szundítanék szundítanál szundítana szundítanánk szundítanátok szundítanának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. szundítsak szundíts or
szundítsál		 szundítson szundítsunk szundítsatok szundítsanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive szundítani szundítanom szundítanod szundítania szundítanunk szundítanotok szundítaniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
szundítás szundító szundított ― szundítva szundíthat

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • elszundít

References
  1. szundít in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • szundít in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.