tömörül

Hungarian

Etymology

tömör +‎ -ül. First attested in 1844. [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈtømøryl]
  • Hyphenation: tö‧mö‧rül
  • Rhymes: -yl

Verb

tömörül

  1. (intransitive) to clog together, coalesce, cluster (into something: -ba/-be)
  2. (intransitive) to form a group, conglomerate (into something: -ba/-be)

Conjugation
conjugation of tömörül
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. tömörülek tömörülsz tömörül tömörülünk tömörültek tömörülnek
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. tömörültem tömörültél tömörült tömörültünk tömörültetek tömörültek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. tömörülnék tömörülnél tömörülne tömörülnénk tömörülnétek tömörülnének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. tömörüljek tömörülj or
tömörüljél		 tömörüljen tömörüljünk tömörüljetek tömörüljenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive tömörülni tömörülnem tömörülned tömörülnie tömörülnünk tömörülnetek tömörülniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
tömörülés tömörülő tömörült ― tömörülve tömörülhet

Derived terms
  • tömörülés

References
  1. tömörül in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • tömörül in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.