tüsszent

Hungarian

Etymology

From a sound-imitative root + -ent (instantaneous-causative suffix).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈtysːɛnt]
  • Hyphenation: tüsz‧szent
  • Rhymes: -ɛnt

Verb

tüsszent

  1. (intransitive) to sneeze

Conjugation
conjugation of tüsszent
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. tüsszentek tüsszentesz tüsszent tüsszentünk tüsszentetek tüsszentenek
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. tüsszentettem tüsszentettél tüsszentett tüsszentettünk tüsszentettetek tüsszentettek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. tüsszentenék tüsszentenél tüsszentene tüsszentenénk tüsszentenétek tüsszentenének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. tüsszentsek tüsszents or
tüsszentsél		 tüsszentsen tüsszentsünk tüsszentsetek tüsszentsenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive tüsszenteni tüsszentenem tüsszentened tüsszentenie tüsszentenünk tüsszentenetek tüsszenteniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
tüsszentés tüsszentő tüsszentett ― tüsszentve tüsszenthet

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • beletüsszent
  • eltüsszent
  • rátüsszent
  • tüsszög
  • tüszköl

References
  1. tüsszent in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • tüsszent in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.