végrendelkezik

Hungarian

Etymology

vég (“end”) +‎ rendelkezik (“to give orders about”)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈveːɡrɛndɛlkɛzik]
  • Hyphenation: vég‧ren‧del‧ke‧zik
  • Rhymes: -ɛzik

Verb

végrendelkezik

  1. (intransitive) to make a will

Conjugation
conjugation of végrendelkezik
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. végrendelkezek végrendelkezel végrendelkezik végrendelkezünk végrendelkeztek végrendelkeznek
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. végrendelkeztem végrendelkeztél végrendelkezett végrendelkeztünk végrendelkeztetek végrendelkeztek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. végrendelkeznék végrendelkeznél végrendelkezne végrendelkeznénk végrendelkeznétek végrendelkeznének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. végrendelkezzek végrendelkezz or
végrendelkezzél		 végrendelkezzen végrendelkezzünk végrendelkezzetek végrendelkezzenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive végrendelkezni végrendelkeznem végrendelkezned végrendelkeznie végrendelkeznünk végrendelkeznetek végrendelkezniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
végrendelkezés végrendelkező végrendelkezett ― végrendelkezve végrendelkezhet

Derived terms
  • végrendelkezés

Further reading
  • végrendelkezik in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.