vakít

See also: vakit

Hungarian

Etymology

vak +‎ -ít

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈvɒkiːt]
  • Hyphenation: va‧kít
  • Rhymes: -iːt

Verb

vakít

  1. (transitive) to make someone blind

Conjugation
conjugation of vakít
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. vakítok vakítasz vakít vakítunk vakítotok vakítanak
Def. vakítom vakítod vakítja vakítjuk vakítjátok vakítják
2nd-p. o. vakítalak ―
Past Indef. vakítottam vakítottál vakított vakítottunk vakítottatok vakítottak
Def. vakítottam vakítottad vakította vakítottuk vakítottátok vakították
2nd-p. o. vakítottalak ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. vakítanék vakítanál vakítana vakítanánk vakítanátok vakítanának
Def. vakítanám vakítanád vakítaná vakítanánk
(or vakítanók)		 vakítanátok vakítanák
2nd-p. o. vakítanálak ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. vakítsak vakíts or
vakítsál		 vakítson vakítsunk vakítsatok vakítsanak
Def. vakítsam vakítsd or
vakítsad		 vakítsa vakítsuk vakítsátok vakítsák
2nd-p. o. vakítsalak ―
Infinitive vakítani vakítanom vakítanod vakítania vakítanunk vakítanotok vakítaniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
vakítás vakító vakított vakítandó vakítva vakíthat

Derived terms
  • vakítás

(With verbal prefixes):

  • elvakít
  • megvakít

Further reading
  • vakít in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.