vibrál

Hungarian

Etymology

From Latin vibrare.[1] With the verb-forming suffix -ál.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈvibraːl]
  • Hyphenation: vib‧rál
  • Rhymes: -aːl

Verb

vibrál

  1. (intransitive) to vibrate
    Synonyms: remeg, rezeg

Conjugation
conjugation of vibrál
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. vibrálok vibrálsz vibrál vibrálunk vibráltok vibrálnak
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. vibráltam vibráltál vibrált vibráltunk vibráltatok vibráltak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. vibrálnék vibrálnál vibrálna vibrálnánk vibrálnátok vibrálnának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. vibráljak vibrálj or
vibráljál		 vibráljon vibráljunk vibráljatok vibráljanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive vibrálni vibrálnom vibrálnod vibrálnia vibrálnunk vibrálnotok vibrálniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
vibrálás vibráló vibrált ― vibrálva vibrálhat

Derived terms
  • vibrálás

(With verbal prefixes):

  • átvibrál
  • belevibrál
  • keresztülvibrál
  • végigvibrál

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading
  • vibrál in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.