vigasztal

Hungarian

Etymology

From the archaic vigaszt (“to heal, to cheer up”) + -al (“causative suffix”). The verb vigaszt is from víg (“happy”) +‎ -aszt.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈviɡɒstɒl]
  • Hyphenation: vi‧gasz‧tal
  • Rhymes: -ɒl

Verb

vigasztal

  1. (transitive) to console, solace, comfort

Conjugation
conjugation of vigasztal
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. vigasztalok vigasztalsz vigasztal vigasztalunk vigasztaltok vigasztalnak
Def. vigasztalom vigasztalod vigasztalja vigasztaljuk vigasztaljátok vigasztalják
2nd-p. o. vigasztallak ―
Past Indef. vigasztaltam vigasztaltál vigasztalt vigasztaltunk vigasztaltatok vigasztaltak
Def. vigasztaltam vigasztaltad vigasztalta vigasztaltuk vigasztaltátok vigasztalták
2nd-p. o. vigasztaltalak ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. vigasztalnék vigasztalnál vigasztalna vigasztalnánk vigasztalnátok vigasztalnának
Def. vigasztalnám vigasztalnád vigasztalná vigasztalnánk
(or vigasztalnók)		 vigasztalnátok vigasztalnák
2nd-p. o. vigasztalnálak ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. vigasztaljak vigasztalj or
vigasztaljál		 vigasztaljon vigasztaljunk vigasztaljatok vigasztaljanak
Def. vigasztaljam vigasztald or
vigasztaljad		 vigasztalja vigasztaljuk vigasztaljátok vigasztalják
2nd-p. o. vigasztaljalak ―
Infinitive vigasztalni vigasztalnom vigasztalnod vigasztalnia vigasztalnunk vigasztalnotok vigasztalniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
vigasztalás vigasztaló vigasztalt vigasztalandó vigasztalva vigasztalhat

Derived terms

(With verbal prefixes):

References
  1. vigasztal in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • vigasztal in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.