virrad

Hungarian

Etymology

From the same Proto-Finno-Ugric root as világ + -ad (frequentative-inceptive suffix).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈvirːɒd]
  • Hyphenation: vir‧rad
  • Rhymes: -ɒd

Verb

virrad

  1. (intransitive) to dawn

Conjugation
conjugation of virrad
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. virradok virradsz virrad virradunk virradtok virradnak
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. virradtam virradtál virradt virradtunk virradtatok virradtak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. virradnék virradnál virradna virradnánk virradnátok virradnának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. virradjak virradj or
virradjál		 virradjon virradjunk virradjatok virradjanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive virradni virradnom virradnod virradnia virradnunk virradnotok virradniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
virradás virradó virradt ― virradva virradhat

Synonyms

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • felvirrad
  • kivirrad
  • megvirrad

References
  1. virrad in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • virrad in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.