viselkedik

Hungarian

Etymology

visel +‎ -kedik, created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈviʃɛlkɛdik]
  • Hyphenation: vi‧sel‧ke‧dik
  • Rhymes: -ɛdik

Verb

viselkedik

  1. (intransitive) to behave

Conjugation
conjugation of viselkedik
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. viselkedem or
viselkedek		 viselkedsz viselkedik viselkedünk viselkedtek viselkednek
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. viselkedtem viselkedtél viselkedett viselkedtünk viselkedtetek viselkedtek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. viselkednék viselkednél viselkedne viselkednénk viselkednétek viselkednének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. viselkedjek  or
viselkedjem		 viselkedj or
viselkedjél		 viselkedjen viselkedjünk viselkedjetek viselkedjenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive viselkedni viselkednem viselkedned viselkednie viselkednünk viselkednetek viselkedniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
viselkedés viselkedő viselkedett ― viselkedve viselkedhet

Derived terms

See also
  • rosszalkodik

References
  1. viselkedik in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • viselkedik in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.