zúg
Hungarian
Etymology
From the same onomatopoeic (sound-imitative) root as zúdít (“to pour”) and zúdul (“to come pouring, rushing”) + -g (“frequentative suffix”).[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈzuːɡ]
Audio (file) - Hyphenation: zúg
- Rhymes: -uːɡ
Verb
zúg
- (intransitive) to rumble, buzz, hum
- (transitive, literary) to shout, to say something in a frightening, loud voice
- 1857, János Arany, A walesi bárdok (The Bards of Wales):
- Fülembe zúgja átkait / A welszi lakoma
- (please add an English translation of this quote)
-
Conjugation
conjugation of zúg
1st person sg | 2nd person sg informal |
3rd person sg, 2nd p. sg formal |
1st person pl | 2nd person pl informal |
3rd person pl, 2nd p. pl formal | |||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Indicative mood |
Present | Indef. | zúgok | zúgsz | zúg | zúgunk | zúgtok | zúgnak |
Def. | zúgom | zúgod | zúgja | zúgjuk | zúgjátok | zúgják | ||
2nd-p. o. | zúglak | ― | ||||||
Past | Indef. | zúgtam | zúgtál | zúgott | zúgtunk | zúgtatok | zúgtak | |
Def. | zúgtam | zúgtad | zúgta | zúgtuk | zúgtátok | zúgták | ||
2nd-p. o. | zúgtalak | ― | ||||||
Conditional mood |
Present | Indef. | zúgnék | zúgnál | zúgna | zúgnánk | zúgnátok | zúgnának |
Def. | zúgnám | zúgnád | zúgná | zúgnánk (or zúgnók) |
zúgnátok | zúgnák | ||
2nd-p. o. | zúgnálak | ― | ||||||
Subjunctive mood |
Present | Indef. | zúgjak | zúgj or zúgjál |
zúgjon | zúgjunk | zúgjatok | zúgjanak |
Def. | zúgjam | zúgd or zúgjad |
zúgja | zúgjuk | zúgjátok | zúgják | ||
2nd-p. o. | zúgjalak | ― | ||||||
Infinitive | zúgni | zúgnom | zúgnod | zúgnia | zúgnunk | zúgnotok | zúgniuk | |
Other nonfinite verb forms |
Verbal noun | Present participle | Past participle | Future part. | Adverbial part. | Potential | ||
zúgás | zúgó | zúgott | zúgandó | zúgva | zúghat |
Derived terms
- zúgás
- zúgolódik
With verbal prefixes
- átzúg
- belezúg
- bezúg
- elzúg
- felzúg
- idezúg
- keresztülzúg
- lezúg
- telezúg
- túlzúg
- utánazúg
- végigzúg
- visszazúg
References
- zúg in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading
- zúg in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.