őr

See also: Appendix:Variations of "or"

Hungarian

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈøːr]
  • Audio(file)
  • Rhymes: -øːr

Etymology 1

Uncertain. Probably back-formation from őriz.[1]

Noun

őr (plural őrök)

  1. guard, watchman, keeper
  2. guardian, protector
Declension
Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative őr őrök
accusative őrt őröket
dative őrnek őröknek
instrumental őrrel őrökkel
causal-final őrért őrökért
translative őrré őrökké
terminative őrig őrökig
essive-formal őrként őrökként
essive-modal őrül őrökül
inessive őrben őrökben
superessive őrön őrökön
adessive őrnél őröknél
illative őrbe őrökbe
sublative őrre őrökre
allative őrhöz őrökhöz
elative őrből őrökből
delative őrről őrökről
ablative őrtől őröktől
non-attributive
possessive - singular		 őré őröké
non-attributive
possessive - plural		 őréi őrökéi
Possessive forms of őr
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. őröm őreim
2nd person sing. őröd őreid
3rd person sing. őre őrei
1st person plural őrünk őreink
2nd person plural őrötök őreitek
3rd person plural őrük őreik
Derived terms
Compound words
Expressions

Verb

őr

  1. (dialectal) Alternative form of őröl, to grind, mill, pulverize
  2. (intransitive, dialectal) to chat without drinking wine (often used with szárazon)
Conjugation
conjugation of őr
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. őrök őrsz őr őrünk őrtök őrnek
Def. őröm őröd őri őrjük őritek őrik
2nd-p. o. őrlek ―
Past Indef. őrtem őrtél őrt őrtünk őrtetek őrtek
Def. őrtem őrted őrte őrtük őrtétek őrték
2nd-p. o. őrtelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. őrnék őrnél őrne őrnénk őrnétek őrnének
Def. őrném őrnéd őrné őrnénk
(or őrnők)		 őrnétek őrnék
2nd-p. o. őrnélek ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. őrjek őrj or
őrjél		 őrjön őrjünk őrjetek őrjenek
Def. őrjem őrd or
őrjed		 őrje őrjük őrjétek őrjék
2nd-p. o. őrjelek ―
Infinitive őrni őrnöm őrnöd őrnie őrnünk őrnötök őrniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
őrés őrő őrt őrendő őrve őrhet

References
  1. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading
  • (guard): őr in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • (to grind, mill; to chat without drinking): őr in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.