alapszint

Hungarian

alap (“base, foundation”) +‎ szint (“level”)

alapszint (usually uncountable, plural alapszintek)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	alapszint	alapszintek
accusative	alapszintet	alapszinteket
dative	alapszintnek	alapszinteknek
instrumental	alapszinttel	alapszintekkel
causal-final	alapszintért	alapszintekért
translative	alapszintté	alapszintekké
terminative	alapszintig	alapszintekig
essive-formal	alapszintként	alapszintekként
essive-modal	—	—
inessive	alapszintben	alapszintekben
superessive	alapszinten	alapszinteken
adessive	alapszintnél	alapszinteknél
illative	alapszintbe	alapszintekbe
sublative	alapszintre	alapszintekre
allative	alapszinthez	alapszintekhez
elative	alapszintből	alapszintekből
delative	alapszintről	alapszintekről
ablative	alapszinttől	alapszintektől
non-attributive possessive - singular	alapszinté	alapszinteké
non-attributive possessive - plural	alapszintéi	alapszintekéi

Possessive forms of alapszint
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	alapszintem	alapszintjeim
2nd person sing.	alapszinted	alapszintjeid
3rd person sing.	alapszintje	alapszintjei
1st person plural	alapszintünk	alapszintjeink
2nd person plural	alapszintetek	alapszintjeitek
3rd person plural	alapszintjük	alapszintjeik

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.