szint

See also: színt

Hungarian

Etymology

From földszint (“ground level”). Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈsint]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: szint
  • Rhymes: -int

Noun

szint (plural szintek)

  1. level (distance relative to a given reference elevation)
    Anyanyelvi szinten beszél angolul. ― He speaks English at a native level.

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szint szintek
accusative szintet szinteket
dative szintnek szinteknek
instrumental szinttel szintekkel
causal-final szintért szintekért
translative szintté szintekké
terminative szintig szintekig
essive-formal szintként szintekként
essive-modal — —
inessive szintben szintekben
superessive szinten szinteken
adessive szintnél szinteknél
illative szintbe szintekbe
sublative szintre szintekre
allative szinthez szintekhez
elative szintből szintekből
delative szintről szintekről
ablative szinttől szintektől
non-attributive
possessive - singular		 szinté szinteké
non-attributive
possessive - plural		 szintéi szintekéi
Possessive forms of szint
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szintem szintjeim
2nd person sing. szinted szintjeid
3rd person sing. szintje szintjei
1st person plural szintünk szintjeink
2nd person plural szintetek szintjeitek
3rd person plural szintjük szintjeik

Derived terms
Compound words

Further reading
  • szint in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.