kísértet

Hungarian

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkiːʃeːrtɛt]
  • Hyphenation: kí‧sér‧tet
  • Rhymes: -ɛt

Etymology 1

kísért (“to haunt”) +‎ -et (noun-forming suffix)

Noun

kísértet (plural kísértetek)

  1. ghost
    Synonym: szellem
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kísértet kísértetek
accusative kísértetet kísérteteket
dative kísértetnek kísérteteknek
instrumental kísértettel kísértetekkel
causal-final kísértetért kísértetekért
translative kísértetté kísértetekké
terminative kísértetig kísértetekig
essive-formal kísértetként kísértetekként
essive-modal — —
inessive kísértetben kísértetekben
superessive kísérteten kísérteteken
adessive kísértetnél kísérteteknél
illative kísértetbe kísértetekbe
sublative kísértetre kísértetekre
allative kísértethez kísértetekhez
elative kísértetből kísértetekből
delative kísértetről kísértetekről
ablative kísértettől kísértetektől
non-attributive
possessive - singular		 kísérteté kísérteteké
non-attributive
possessive - plural		 kísértetéi kísértetekéi
Possessive forms of kísértet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kísértetem kísérteteim
2nd person sing. kísérteted kísérteteid
3rd person sing. kísértete kísértetei
1st person plural kísértetünk kísérteteink
2nd person plural kísértetetek kísérteteitek
3rd person plural kísértetük kísérteteik
Derived terms
Compound words

Etymology 2

kísér (“to accompany”) +‎ -tet (causative suffix)

Verb

kísértet

  1. (transitive) causative of kísér: to make/have someone accompany/escort someone else (somewhere), to get someone to accompany/escort someone else (somewhere)
Conjugation
conjugation of kísértet
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. kísértetek kísértetsz kísértet kísértetünk kísértettek kísértetnek
Def. kísértetem kísérteted kísérteti kísértetjük kísértetitek kísértetik
2nd-p. o. kísértetlek ―
Past Indef. kísértettem kísértettél kísértetett kísértettünk kísértettetek kísértettek
Def. kísértettem kísértetted kísértette kísértettük kísértettétek kísértették
2nd-p. o. kísértettelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. kísértetnék kísértetnél kísértetne kísértetnénk kísértetnétek kísértetnének
Def. kísértetném kísértetnéd kísértetné kísértetnénk
(or kísértetnők)		 kísértetnétek kísértetnék
2nd-p. o. kísértetnélek ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. kísértessek kísértess or
kísértessél		 kísértessen kísértessünk kísértessetek kísértessenek
Def. kísértessem kísértesd or
kísértessed		 kísértesse kísértessük kísértessétek kísértessék
2nd-p. o. kísértesselek ―
Infinitive kísértetni kísértetnem kísértetned kísértetnie kísértetnünk kísértetnetek kísértetniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
kísértetés kísértető kísértetett kísértetendő kísértetve kísértethet

Etymology 3

kísér (“to accompany”) +‎ -t (past-participle suffix) +‎ -et (accusative suffix)

Participle

kísértet

  1. accusative singular of kísért

Etymology 4

kísért (“to haunt; to tempt”) +‎ -et (causative suffix)

Verb

kísértet

  1. (transitive, rare) to make/have someone haunt/tempt someone else, to get someone to haunt/tempt someone else
Conjugation
conjugation of kísértet
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. kísértetek kísértetsz kísértet kísértetünk kísértettek kísértetnek
Def. kísértetem kísérteted kísérteti kísértetjük kísértetitek kísértetik
2nd-p. o. kísértetlek ―
Past Indef. kísértettem kísértettél kísértetett kísértettünk kísértettetek kísértettek
Def. kísértettem kísértetted kísértette kísértettük kísértettétek kísértették
2nd-p. o. kísértettelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. kísértetnék kísértetnél kísértetne kísértetnénk kísértetnétek kísértetnének
Def. kísértetném kísértetnéd kísértetné kísértetnénk
(or kísértetnők)		 kísértetnétek kísértetnék
2nd-p. o. kísértetnélek ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. kísértessek kísértess or
kísértessél		 kísértessen kísértessünk kísértessetek kísértessenek
Def. kísértessem kísértesd or
kísértessed		 kísértesse kísértessük kísértessétek kísértessék
2nd-p. o. kísértesselek ―
Infinitive kísértetni kísértetnem kísértetned kísértetnie kísértetnünk kísértetnetek kísértetniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
kísértetés kísértető kísértetett kísértetendő kísértetve kísértethet

Further reading
  • (ghost): kísértet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • (to have someone accompany/-ied): kísértet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.