kegyetlen

Hungarian

[after 1372] From the same unattested stem as kegyelem (“mercy”) +‎ -etlen. [1]

kegyetlen (comparative kegyetlenebb, superlative legkegyetlenebb)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	kegyetlen	kegyetlenek
accusative	kegyetlent	kegyetleneket
dative	kegyetlennek	kegyetleneknek
instrumental	kegyetlennel	kegyetlenekkel
causal-final	kegyetlenért	kegyetlenekért
translative	kegyetlenné	kegyetlenekké
terminative	kegyetlenig	kegyetlenekig
essive-formal	kegyetlenként	kegyetlenekként
essive-modal	kegyetlenül	—
inessive	kegyetlenben	kegyetlenekben
superessive	kegyetlenen	kegyetleneken
adessive	kegyetlennél	kegyetleneknél
illative	kegyetlenbe	kegyetlenekbe
sublative	kegyetlenre	kegyetlenekre
allative	kegyetlenhez	kegyetlenekhez
elative	kegyetlenből	kegyetlenekből
delative	kegyetlenről	kegyetlenekről
ablative	kegyetlentől	kegyetlenektől
non-attributive possessive - singular	kegyetlené	kegyetleneké
non-attributive possessive - plural	kegyetlenéi	kegyetlenekéi

kegyetlen (not comparable)

(negative intensifier adjectives also used as adverbs) átkozott(ul), borzalmas(an), borzasztó(an), eszméletlen(ül), irgalmatlan(ul), irtózatos(an), iszonyatos(an), iszonyú(an), kegyetlen(ül), őrült(en), pokoli(an), rettenetes(en), rettentő(en), szörnyű(-en)

kegyetlen in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)