pokoli

Hungarian

pokol (“hell”) +‎ -i (adjective-forming suffix)

pokoli (comparative pokolibb, superlative legpokolibb)

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	pokoli	pokoliak
accusative	pokolit	pokoliakat
dative	pokolinak	pokoliaknak
instrumental	pokolival	pokoliakkal
causal-final	pokoliért	pokoliakért
translative	pokolivá	pokoliakká
terminative	pokoliig	pokoliakig
essive-formal	pokoliként	pokoliakként
essive-modal	—	—
inessive	pokoliban	pokoliakban
superessive	pokolin	pokoliakon
adessive	pokolinál	pokoliaknál
illative	pokoliba	pokoliakba
sublative	pokolira	pokoliakra
allative	pokolihoz	pokoliakhoz
elative	pokoliból	pokoliakból
delative	pokoliról	pokoliakról
ablative	pokolitól	pokoliaktól
non-attributive possessive - singular	pokolié	pokoliaké
non-attributive possessive - plural	pokoliéi	pokoliakéi

pokoli (not comparable)

(negative intensifier adjectives also used as adverbs) átkozott(ul), borzalmas(an), borzasztó(an), eszméletlen(ül), irgalmatlan(ul), irtózatos(an), iszonyatos(an), iszonyú(an), kegyetlen(ül), őrült(en), pokoli(an), rettenetes(en), rettentő(en), szörnyű(-en)