kijelöl

Hungarian

Etymology

ki- +‎ jelöl

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkijɛløl]
  • Hyphenation: ki‧je‧löl
  • Rhymes: -øl

Verb

kijelöl

  1. (transitive) to appoint, to designate (as something: -ul/-ül, -ként, or -nak/-nek)
  2. (transitive) to select, to highlight

Conjugation
conjugation of kijelöl
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. kijelölök kijelölsz kijelöl kijelölünk kijelöltök kijelölnek
Def. kijelölöm kijelölöd kijelöli kijelöljük kijelölitek kijelölik
2nd-p. o. kijelöllek ―
Past Indef. kijelöltem kijelöltél kijelölt kijelöltünk kijelöltetek kijelöltek
Def. kijelöltem kijelölted kijelölte kijelöltük kijelöltétek kijelölték
2nd-p. o. kijelöltelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. kijelölnék kijelölnél kijelölne kijelölnénk kijelölnétek kijelölnének
Def. kijelölném kijelölnéd kijelölné kijelölnénk
(or kijelölnők)		 kijelölnétek kijelölnék
2nd-p. o. kijelölnélek ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. kijelöljek kijelölj or
kijelöljél		 kijelöljön kijelöljünk kijelöljetek kijelöljenek
Def. kijelöljem kijelöld or
kijelöljed		 kijelölje kijelöljük kijelöljétek kijelöljék
2nd-p. o. kijelöljelek ―
Infinitive kijelölni kijelölnöm kijelölnöd kijelölnie kijelölnünk kijelölnötök kijelölniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
kijelölés kijelölő kijelölt kijelölendő kijelölve kijelölhet

Derived terms
  • kijelölés

Further reading
  • kijelöl in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.