kivált
Hungarian
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkivaːlt]
- Hyphenation: ki‧vált
- Rhymes: -aːlt
Verb
kivált
- (transitive) to redeem
- (transitive) to take out (e.g. a permit or licence)
- (transitive) to take out, redeem (from the pawnshop)
- (transitive) to ransom (to pay a price to set someone free from captivity or punishment)
- (transitive) to bail out
- (transitive) to trigger, spark, elicit, evoke (a response, reaction, or emotion)
- Synonym: előidéz
- (transitive) to replace, substitute
- Synonyms: helyettesít, pótol
Conjugation
conjugation of kivált
| 1st person sg | 2nd person sg informal |
3rd person sg, 2nd p. sg formal |
1st person pl | 2nd person pl informal |
3rd person pl, 2nd p. pl formal | |||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Indicative mood |
Present | Indef. | kiváltok | kiváltasz | kivált | kiváltunk | kiváltotok | kiváltanak |
| Def. | kiváltom | kiváltod | kiváltja | kiváltjuk | kiváltjátok | kiváltják | ||
| 2nd-p. o. | kiváltalak | ― | ||||||
| Past | Indef. | kiváltottam | kiváltottál | kiváltott | kiváltottunk | kiváltottatok | kiváltottak | |
| Def. | kiváltottam | kiváltottad | kiváltotta | kiváltottuk | kiváltottátok | kiváltották | ||
| 2nd-p. o. | kiváltottalak | ― | ||||||
| Conditional mood |
Present | Indef. | kiváltanék | kiváltanál | kiváltana | kiváltanánk | kiváltanátok | kiváltanának |
| Def. | kiváltanám | kiváltanád | kiváltaná | kiváltanánk (or kiváltanók) |
kiváltanátok | kiváltanák | ||
| 2nd-p. o. | kiváltanálak | ― | ||||||
| Subjunctive mood |
Present | Indef. | kiváltsak | kiválts or kiváltsál |
kiváltson | kiváltsunk | kiváltsatok | kiváltsanak |
| Def. | kiváltsam | kiváltsd or kiváltsad |
kiváltsa | kiváltsuk | kiváltsátok | kiváltsák | ||
| 2nd-p. o. | kiváltsalak | ― | ||||||
| Infinitive | kiváltani | kiváltanom | kiváltanod | kiváltania | kiváltanunk | kiváltanotok | kiváltaniuk | |
| Other nonfinite verb forms |
Verbal noun | Present participle | Past participle | Future part. | Adverbial part. | Potential | ||
| kiváltás | kiváltó | kiváltott | kiváltandó | kiváltva | kiválthat | |||
Etymology 2
Shortened from kiváltképpen (“especially”).[1]
Adverb
kivált (superlative legkivált)
- (literary or formal) especially, in particular, above all
- Synonyms: főleg, főként, főképp, főképpen, különösen, mindenekelőtt, elsősorban
Etymology 3
kiválik (“to separate, split off, secede”) + -t (past-tense and past-participle suffix)
Declension
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | kivált | kiváltak |
| accusative | kiváltat | kiváltakat |
| dative | kiváltnak | kiváltaknak |
| instrumental | kiválttal | kiváltakkal |
| causal-final | kiváltért | kiváltakért |
| translative | kiválttá | kiváltakká |
| terminative | kiváltig | kiváltakig |
| essive-formal | kiváltként | kiváltakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kiváltban | kiváltakban |
| superessive | kiválton | kiváltakon |
| adessive | kiváltnál | kiváltaknál |
| illative | kiváltba | kiváltakba |
| sublative | kiváltra | kiváltakra |
| allative | kiválthoz | kiváltakhoz |
| elative | kiváltból | kiváltakból |
| delative | kiváltról | kiváltakról |
| ablative | kiválttól | kiváltaktól |
| non-attributive possessive - singular |
kiválté | kiváltaké |
| non-attributive possessive - plural |
kiváltéi | kiváltakéi |
References
- kivált in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading
- (to redeem): kivált in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- (separated): kivált in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- (especially): kivált in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.