kiváltó

Hungarian

kivált (“to produce, generate, spark, trigger”) +‎ -ó (present-participle suffix)

kiváltó

Inflection of kiváltó
	singular	plural
nominative	kiváltó	kiváltók kiváltóak
accusative	kiváltót	kiváltókat kiváltóakat
dative	kiváltónak	kiváltóknak kiváltóaknak
instrumental	kiváltóval	kiváltókkal kiváltóakkal
causal-final	kiváltóért	kiváltókért kiváltóakért
translative	kiváltóvá	kiváltókká kiváltóakká
terminative	kiváltóig	kiváltókig kiváltóakig
essive-formal	kiváltóként	kiváltókként kiváltóakként
essive-modal	—	—
inessive	kiváltóban	kiváltókban kiváltóakban
superessive	kiváltón	kiváltókon kiváltóakon
adessive	kiváltónál	kiváltóknál kiváltóaknál
illative	kiváltóba	kiváltókba kiváltóakba
sublative	kiváltóra	kiváltókra kiváltóakra
allative	kiváltóhoz	kiváltókhoz kiváltóakhoz
elative	kiváltóból	kiváltókból kiváltóakból
delative	kiváltóról	kiváltókról kiváltóakról
ablative	kiváltótól	kiváltóktól kiváltóaktól
non-attributive possessive - singular	kiváltóé	kiváltóké kiváltóaké
non-attributive possessive - plural	kiváltóéi	kiváltókéi kiváltóakéi

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.