megbánt

Hungarian

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmɛɡbaːnt]
  • Hyphenation: meg‧bánt
  • Rhymes: -aːnt

Etymology 1

meg- +‎ bánt (“to hurt”)

Verb

megbánt

  1. (transitive) to offend someone
Conjugation
conjugation of megbánt
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. megbántok megbántasz megbánt megbántunk megbántotok megbántanak
Def. megbántom megbántod megbántja megbántjuk megbántjátok megbántják
2nd-p. o. megbántalak ―
Past Indef. megbántottam megbántottál megbántott megbántottunk megbántottatok megbántottak
Def. megbántottam megbántottad megbántotta megbántottuk megbántottátok megbántották
2nd-p. o. megbántottalak ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. megbántanék megbántanál megbántana megbántanánk megbántanátok megbántanának
Def. megbántanám megbántanád megbántaná megbántanánk
(or megbántanók)		 megbántanátok megbántanák
2nd-p. o. megbántanálak ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. megbántsak megbánts or
megbántsál		 megbántson megbántsunk megbántsatok megbántsanak
Def. megbántsam megbántsd or
megbántsad		 megbántsa megbántsuk megbántsátok megbántsák
2nd-p. o. megbántsalak ―
Infinitive megbántani megbántanom megbántanod megbántania megbántanunk megbántanotok megbántaniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
megbántás megbántó megbántott megbántandó megbántva megbánthat
Derived terms
  • megbántás

Etymology 2

megbán (“to regret”) +‎ -t (past-tense and past-participle suffix)

Verb

megbánt

  1. third-person singular indicative past indefinite of megbán

Participle

megbánt

  1. past participle of megbán
Declension
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative megbánt megbántak
accusative megbántat megbántakat
dative megbántnak megbántaknak
instrumental megbánttal megbántakkal
causal-final megbántért megbántakért
translative megbánttá megbántakká
terminative megbántig megbántakig
essive-formal megbántként megbántakként
essive-modal — —
inessive megbántban megbántakban
superessive megbánton megbántakon
adessive megbántnál megbántaknál
illative megbántba megbántakba
sublative megbántra megbántakra
allative megbánthoz megbántakhoz
elative megbántból megbántakból
delative megbántról megbántakról
ablative megbánttól megbántaktól
non-attributive
possessive - singular		 megbánté megbántaké
non-attributive
possessive - plural		 megbántéi megbántakéi

Further reading
  • megbánt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.