ruház

Hungarian

Etymology

ruha (“clothes”) +‎ -z (verb-forming suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈruɦaːz]
  • Hyphenation: ru‧ház
  • Rhymes: -aːz

Verb

ruház

  1. (transitive) to clothe, dress (to continuously supply someone with clothes or clothing)
  2. (transitive) to confer, bestow, grant (to grant rights, role, responsibiliy, authority; to someone: -ra/-re)

Conjugation
conjugation of ruház
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. ruházok ruházol ruház ruházunk ruháztok ruháznak
Def. ruházom ruházod ruházza ruházzuk ruházzátok ruházzák
2nd-p. o. ruházlak ―
Past Indef. ruháztam ruháztál ruházott ruháztunk ruháztatok ruháztak
Def. ruháztam ruháztad ruházta ruháztuk ruháztátok ruházták
2nd-p. o. ruháztalak ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. ruháznék ruháznál ruházna ruháznánk ruháznátok ruháznának
Def. ruháznám ruháznád ruházná ruháznánk
(or ruháznók)		 ruháznátok ruháznák
2nd-p. o. ruháználak ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. ruházzak ruházz or
ruházzál		 ruházzon ruházzunk ruházzatok ruházzanak
Def. ruházzam ruházd or
ruházzad		 ruházza ruházzuk ruházzátok ruházzák
2nd-p. o. ruházzalak ―
Infinitive ruházni ruháznom ruháznod ruháznia ruháznunk ruháznotok ruházniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
ruházás ruházó ruházott ruházandó ruházva ruházhat

Derived terms

(With verbal prefixes):

Further reading
  • ruház in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.