ruházkodik

Hungarian

Etymology

ruház (“to clothe, dress”) +‎ -kodik (reflexive verb-forming suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈruɦaːskodik]
  • Hyphenation: ru‧ház‧ko‧dik
  • Rhymes: -odik

Verb

ruházkodik

  1. (intransitive, reflexive) to clothe oneself, dress (to supply oneself with clothes)
    Synonym: öltözködik
    Sok pénzük volt, így kedvükre ruházkodtak. ― They had a lot of money, so they dressed to their heart's content.

Conjugation
conjugation of ruházkodik
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. ruházkodom or
ruházkodok		 ruházkodsz ruházkodik ruházkodunk ruházkodtok ruházkodnak
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. ruházkodtam ruházkodtál ruházkodott ruházkodtunk ruházkodtatok ruházkodtak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. ruházkodnék ruházkodnál ruházkodna ruházkodnánk ruházkodnátok ruházkodnának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. ruházkodjak  or
ruházkodjam		 ruházkodj or
ruházkodjál		 ruházkodjon or
ruházkodjék		 ruházkodjunk ruházkodjatok ruházkodjanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive ruházkodni ruházkodnom ruházkodnod ruházkodnia ruházkodnunk ruházkodnotok ruházkodniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
ruházkodás ruházkodó ruházkodott ― ruházkodva ruházkodhat

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • felruházkodik
  • kiruházkodik

Further reading
  • ruházkodik in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.