vetet

See also: vétet

Hungarian

Alternative forms

Etymology

From the ve- stem of vesz (“to buy; to take”) +‎ -tet (causative suffix).

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈvɛtɛt]
  • Hyphenation: ve‧tet
  • Rhymes: -ɛt

Verb

vetet

  1. (transitive) causative of vesz: to make/have someone buy or take something; to have/let someone or something be taken or bought (the person charged with the act expressed with -val/-vel)

Conjugation
conjugation of vetet
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. vetetek vetetsz vetet vetetünk vetettek vetetnek
Def. vetetem veteted veteti vetetjük vetetitek vetetik
2nd-p. o. vetetlek ―
Past Indef. vetettem vetettél vetetett vetettünk vetettetek vetettek
Def. vetettem vetetted vetette vetettük vetettétek vetették
2nd-p. o. vetettelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. vetetnék vetetnél vetetne vetetnénk vetetnétek vetetnének
Def. vetetném vetetnéd vetetné vetetnénk
(or vetetnők)		 vetetnétek vetetnék
2nd-p. o. vetetnélek ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. vetessek vetess or
vetessél		 vetessen vetessünk vetessetek vetessenek
Def. vetessem vetesd or
vetessed		 vetesse vetessük vetessétek vetessék
2nd-p. o. vetesselek ―
Infinitive vetetni vetetnem vetetned vetetnie vetetnünk vetetnetek vetetniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
vetetés vetető vetetett vetetendő vetetve vetethet

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • átvetet
  • bevetet
  • belevetet
  • egybevetet
  • elvetet
  • elővetet
  • előrevetet
  • észrevetet
  • felvetet
  • fölvetet
  • hozzávetet
  • idevetet
  • kivetet
  • kölcsönvetet
  • körülvetet
  • közbevetet
  • közrevetet
  • különvetet
  • levetet
  • megvetet
  • odavetet
  • összevetet
  • rávetet
  • széjjelvetet
  • szétvetet
  • televetet
  • visszavetet

Further reading
  • vetet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Latin

Verb

vetet

  1. third-person singular present active subjunctive of vetō

Swedish

Noun

vetet

  1. definite singular of vete.
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.