állandósul

Hungarian

Etymology

állandó (“permanent”) +‎ -sul (verb-forming suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈaːlːɒndoːʃul]
  • Hyphenation: ál‧lan‧dó‧sul
  • Rhymes: -ul

Verb

állandósul

  1. (intransitive) to become permanent

Conjugation
conjugation of állandósul
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. állandósulok állandósulsz állandósul állandósulunk állandósultok állandósulnak
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. állandósultam állandósultál állandósult állandósultunk állandósultatok állandósultak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. állandósulnék állandósulnál állandósulna állandósulnánk állandósulnátok állandósulnának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. állandósuljak állandósulj or
állandósuljál		 állandósuljon állandósuljunk állandósuljatok állandósuljanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive állandósulni állandósulnom állandósulnod állandósulnia állandósulnunk állandósulnotok állandósulniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
állandósulás állandósuló állandósult ― állandósulva állandósulhat

Further reading
  • állandósul in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • állandósul in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2023)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.