hí

See also: hÍ, hi, Hi, HI, ḥi, hi-, and Appendix:Variations of "hi"

Dakota

Noun

hí

  1. tooth

Hungarian

Etymology

See hív.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈhiː]
  • Audio(file)
  • Rhymes: -hiː

Verb

hí

  1. (transitive, dialectal, archaic or poetic) Alternative form of hív (“to call”).
    • 1848, Sándor Petőfi, Nemzeti dal (National Song), poem, line 1
      Talpra magyar, hí a haza!
      On your feet, Magyar, the homeland calls! (trans. by László Kőrössy)
      Rise up, Magyar, the country calls! (trans. by Ádám Makkai (Q674247))
    • 1872, Mór Jókai, Az arany ember (Timar’s Two Worlds), novel, chapter 12, translated by Mrs. Hegan Kennard:
      Engem pedig Mihálynak hínak, a másik nevem hozzá „Timár”. Jó név, ha akarom, magyar, ha akarom, török, ha akarom, görög. Csak híjatok Mihálynak.
      I am called Michael; my surname is Timar—a good name, and sounds just the same in Hungarian, Turkish, or Greek—call me Michael.

Conjugation

Its inflected forms with a vowel-initial suffix (-ok, -om, -od, -unk, -ás, -ó, -andó) coincide with the inflected forms of the currently used forms of hív, due to the epenthetic -v- that has become part of the stem. The other forms are archaic. Note also the unrelated coinciding forms híja, híjuk (“its/their lack; its/their being short of something”).

conjugation of hí
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. hívok hísz hí hívunk hítok hínak
Def. hívom hívod híja híjuk híjátok híják
2nd-p. o. hílak ―
Past Indef. híttam híttál hítt híttunk híttatok híttak
Def. híttam híttad hítta híttuk híttátok hítták
2nd-p. o. híttalak ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. hínék hínál hína hínánk hínátok hínának
Def. hínám hínád híná hínánk
(or hínók)		 hínátok hínák
2nd-p. o. hínálak ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. híjak híj or
híjál		 híjon híjunk híjatok híjanak
Def. híjam hídd or
híjad		 híja híjuk híjátok híják
2nd-p. o. híjalak ―
Infinitive híni hínom hínod hínia hínunk hínotok híniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
hívás hívó hítt hívandó híva híhat

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • áthí
  • behí
  • egybehí
  • elhí
  • előhí
  • félrehí
  • felhí
  • hazahí
  • idehí
  • kihí
  • lehí
  • meghí
  • odahí
  • összehí
  • visszahí

Further reading
  • (to call [archaic]): hí in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • (wow, oh, ouch [folksy]): hí in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • (gee [regional, to a horse]): hí in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Irish

Pronoun

hí

  1. h-prothesized form of í

Lakota

Noun

hí

  1. tooth

Old Irish

Particle

hí

  1. Alternative spelling of í

Preposition

hí

  1. Alternative spelling of hi

Vietnamese

Etymology

Onomatopoeic.

Pronunciation

Interjection

hí • (咥, 唏, 嘻)

  1. (onomatopoeia) neigh

Verb

hí • (咥, 唏, 嘻)

  1. (of a horse) to neigh
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.