hevül

Hungarian

Etymology

From the hev- stem of hő (“heat”) +‎ -ül (verb-forming suffix).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈhɛvyl]
  • Hyphenation: he‧vül
  • Rhymes: -yl

Verb

hevül

  1. (intransitive, of an object) to grow hot
  2. (intransitive, figuratively, of a person) to become enthusiastic

Conjugation
conjugation of hevül
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. hevülök hevülsz hevül hevülünk hevültök hevülnek
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. hevültem hevültél hevült hevültünk hevültetek hevültek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. hevülnék hevülnél hevülne hevülnénk hevülnétek hevülnének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. hevüljek hevülj or
hevüljél		 hevüljön hevüljünk hevüljetek hevüljenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive hevülni hevülnöm hevülnöd hevülnie hevülnünk hevülnötök hevülniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
hevülés hevülő hevült ― hevülve hevülhet

Derived terms

(With verbal prefixes):

References
  1. hő in Gerstner, Károly (ed.). Új magyar etimológiai szótár. (’New Etymological Dictionary of Hungarian’). Beta version. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet / ELKH Nyelvtudományi Kutatóközpont, 2011–2022. (Research Institute for Linguistics, Hungary).

Further reading
  • hevül in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.