hiúsít

Hungarian

Etymology

hiú (“vain”) +‎ -sít (verb-forming suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈhijuːʃiːt]
  • Hyphenation: hi‧ú‧sít
  • Rhymes: -iːt

Verb

hiúsít

  1. (transitive) Only used in meghiúsít.

Usage notes

This form only occurs when a verbal prefix is separated from the verb:

Conjugation
conjugation of hiúsít
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. hiúsítok hiúsítasz hiúsít hiúsítunk hiúsítotok hiúsítanak
Def. hiúsítom hiúsítod hiúsítja hiúsítjuk hiúsítjátok hiúsítják
2nd-p. o. hiúsítalak ―
Past Indef. hiúsítottam hiúsítottál hiúsított hiúsítottunk hiúsítottatok hiúsítottak
Def. hiúsítottam hiúsítottad hiúsította hiúsítottuk hiúsítottátok hiúsították
2nd-p. o. hiúsítottalak ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. hiúsítanék hiúsítanál hiúsítana hiúsítanánk hiúsítanátok hiúsítanának
Def. hiúsítanám hiúsítanád hiúsítaná hiúsítanánk
(or hiúsítanók)		 hiúsítanátok hiúsítanák
2nd-p. o. hiúsítanálak ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. hiúsítsak hiúsíts or
hiúsítsál		 hiúsítson hiúsítsunk hiúsítsatok hiúsítsanak
Def. hiúsítsam hiúsítsd or
hiúsítsad		 hiúsítsa hiúsítsuk hiúsítsátok hiúsítsák
2nd-p. o. hiúsítsalak ―
Infinitive hiúsítani hiúsítanom hiúsítanod hiúsítania hiúsítanunk hiúsítanotok hiúsítaniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
hiúsítás hiúsító hiúsított hiúsítandó hiúsítva hiúsíthat

Further reading
  • meghiúsít in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.