követ

See also: kövét

Hungarian

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkøvɛt]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: kö‧vet
  • Rhymes: -ɛt

Etymology 1

From Proto-Finno-Ugric *kijɜ- or *küjɜ- (“to follow, pursue”), with -t (instantaneous suffix).[1]

Verb

követ

  1. (transitive) to follow (to go or come after in physical space)
    Antonym: (to lead) vezet
  2. (obsolete) to claim, demand[2]
Conjugation
conjugation of követ
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. követek követsz követ követünk követtek követnek
Def. követem követed követi követjük követitek követik
2nd-p. o. követlek ―
Past Indef. követtem követtél követett követtünk követtetek követtek
Def. követtem követted követte követtük követtétek követték
2nd-p. o. követtelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. követnék követnél követne követnénk követnétek követnének
Def. követném követnéd követné követnénk
(or követnők)		 követnétek követnék
2nd-p. o. követnélek ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. kövessek kövess or
kövessél		 kövessen kövessünk kövessetek kövessenek
Def. kövessem kövesd or
kövessed		 kövesse kövessük kövessétek kövessék
2nd-p. o. kövesselek ―
Infinitive követni követnem követned követnie követnünk követnetek követniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
követés követő követett követendő követve követhet
Derived terms

(With verbal prefixes):

Etymology 2

Cognate with the verb követ.

Noun

követ (plural követek)

  1. envoy, emissary, ambassador, legate
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative követ követek
accusative követet követeket
dative követnek követeknek
instrumental követtel követekkel
causal-final követért követekért
translative követté követekké
terminative követig követekig
essive-formal követként követekként
essive-modal — —
inessive követben követekben
superessive követen követeken
adessive követnél követeknél
illative követbe követekbe
sublative követre követekre
allative követhez követekhez
elative követből követekből
delative követről követekről
ablative követtől követektől
non-attributive
possessive - singular		 követé követeké
non-attributive
possessive - plural		 követéi követekéi
Possessive forms of követ
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. követem követeim
2nd person sing. követed követeid
3rd person sing. követe követei
1st person plural követünk követeink
2nd person plural követetek követeitek
3rd person plural követük követeik
Derived terms
Compound words

Etymology 3

From the köv- stem of kő (“stone”) +‎ -et (accusative suffix).

Noun

követ

  1. accusative singular of kő
Derived terms

References
  1. Entry #303 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungary.
  2. követ in Czuczor, Gergely and János Fogarasi: A magyar nyelv szótára (’A Dictionary of the Hungarian Language’). Pest: Emich Gusztáv Magyar Akadémiai Nyomdász, 1862–1874.

Further reading
  • (to follow): követ in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • (envoy): követ in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.