legel

See also: Legel

Hungarian
legel (what the cows are doing in the picture)

Etymology

From an unattested stem of unknown origin + -el.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈlɛɡɛl]
  • Hyphenation: le‧gel
  • Rhymes: -ɛl

Verb

legel

  1. (transitive, intransitive) to graze, to browse
    • 1863, János Arany, Buda halála, canto 6:
      Értek vala éjszakára / Kur vizének a partjára; / Folyóvíznek partja mellett / Paripájok jól legelhet.

Conjugation
conjugation of legel
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. legelek legelsz legel legelünk legeltek legelnek
Def. legelem legeled legeli legeljük legelitek legelik
2nd-p. o. legellek ―
Past Indef. legeltem legeltél legelt legeltünk legeltetek legeltek
Def. legeltem legelted legelte legeltük legeltétek legelték
2nd-p. o. legeltelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. legelnék legelnél legelne legelnénk legelnétek legelnének
Def. legelném legelnéd legelné legelnénk
(or legelnők)		 legelnétek legelnék
2nd-p. o. legelnélek ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. legeljek legelj or
legeljél		 legeljen legeljünk legeljetek legeljenek
Def. legeljem legeld or
legeljed		 legelje legeljük legeljétek legeljék
2nd-p. o. legeljelek ―
Infinitive legelni legelnem legelned legelnie legelnünk legelnetek legelniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
legelés legelő legelt legelendő legelve legelhet

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • fellegel
  • lelegel

References
  1. legel in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • legel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Slovene

Participle

lẹ́gəł

  1. masculine singular l-participle of lẹ́či
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.