legeltet

Hungarian

Etymology

legel + -tet

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈlɛɡɛltɛt]
  • Hyphenation: le‧gel‧tet
  • Rhymes: -ɛt

Verb

legeltet

  1. (transitive) causative of legel: to graze (to feed or supply with grass)
    • 1844, Sándor Petőfi, János vitéz, chapter 1, stanza 2, lines 1–2:
      Szerelem tüze ég fiatal szivében, / Ugy legelteti a nyájt a faluvégen.

Conjugation

Further reading

  • legeltet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.