okít

Hungarian

Etymology

From the obsoleted dialectal verb okik (“to learn one’s lesson”) +‎ -ít.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈokiːt]
  • Hyphenation: okít
  • Rhymes: -iːt

Verb

okít

  1. (transitive, archaic) to teach, educate
    Synonyms: oktat, képez, tanít

Conjugation
conjugation of okít
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. okítok okítasz okít okítunk okítotok okítanak
Def. okítom okítod okítja okítjuk okítjátok okítják
2nd-p. o. okítalak ―
Past Indef. okítottam okítottál okított okítottunk okítottatok okítottak
Def. okítottam okítottad okította okítottuk okítottátok okították
2nd-p. o. okítottalak ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. okítanék okítanál okítana okítanánk okítanátok okítanának
Def. okítanám okítanád okítaná okítanánk
(or okítanók)		 okítanátok okítanák
2nd-p. o. okítanálak ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. okítsak okíts or
okítsál		 okítson okítsunk okítsatok okítsanak
Def. okítsam okítsd or
okítsad		 okítsa okítsuk okítsátok okítsák
2nd-p. o. okítsalak ―
Infinitive okítani okítanom okítanod okítania okítanunk okítanotok okítaniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
okítás okító okított okítandó okítva okíthat

Derived terms
  • okítás

References
  1. okít in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • okít in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.