sérül

Hungarian

Etymology

First attested in 1474. From the *sér- root of the old Hungarian sérik (“to get hurt, to ache”) +‎ -ül (reflexive verb-forming suffix).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈʃeːryl]
  • Hyphenation: sé‧rül
  • Rhymes: -yl

Verb

sérül

  1. (intransitive) to become injured, get hurt

Conjugation
conjugation of sérül
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. sérülök sérülsz sérül sérülünk sérültök sérülnek
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. sérültem sérültél sérült sérültünk sérültetek sérültek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. sérülnék sérülnél sérülne sérülnénk sérülnétek sérülnének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. sérüljek sérülj or
sérüljél		 sérüljön sérüljünk sérüljetek sérüljenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive sérülni sérülnöm sérülnöd sérülnie sérülnünk sérülnötök sérülniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
sérülés sérülő sérült ― sérülve sérülhet

Derived terms

(With verbal prefixes):

References
  1. sérül in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.