teljesül

Hungarian

Etymology

teljes +‎ -ül [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈtɛjːɛʃyl]
  • Hyphenation: tel‧je‧sül
  • Rhymes: -yl

Verb

teljesül

  1. (intransitive) to come true, to be fulfilled, to be met (dreams, expectations, wishes, etc.)

Conjugation
conjugation of teljesül
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. teljesülök teljesülsz teljesül teljesülünk teljesültök teljesülnek
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. teljesültem teljesültél teljesült teljesültünk teljesültetek teljesültek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. teljesülnék teljesülnél teljesülne teljesülnénk teljesülnétek teljesülnének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. teljesüljek teljesülj or
teljesüljél		 teljesüljön teljesüljünk teljesüljetek teljesüljenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive teljesülni teljesülnöm teljesülnöd teljesülnie teljesülnünk teljesülnötök teljesülniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
teljesülés teljesülő teljesült ― teljesülve teljesülhet

Derived terms
  • teljesületlen
  • teljesülés

(With verbal prefixes):

References
  1. teljesül in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • teljesül in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.