vállalkozik

Hungarian

Etymology

vállal +‎ -kozik[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈvaːlːɒlkozik]
  • Hyphenation: vál‧lal‧ko‧zik
  • Rhymes: -ozik

Verb

vállalkozik

  1. (intransitive) to undertake (something -ra/-re), to embark on (a business)

Conjugation
conjugation of vállalkozik
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. vállalkozom or
vállalkozok		 vállalkozol vállalkozik vállalkozunk vállalkoztok vállalkoznak
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. vállalkoztam vállalkoztál vállalkozott vállalkoztunk vállalkoztatok vállalkoztak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. vállalkoznék vállalkoznál vállalkozna vállalkoznánk vállalkoznátok vállalkoznának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. vállalkozzak  or
vállalkozzam		 vállalkozz or
vállalkozzál		 vállalkozzon vállalkozzunk vállalkozzatok vállalkozzanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive vállalkozni vállalkoznom vállalkoznod vállalkoznia vállalkoznunk vállalkoznotok vállalkozniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
vállalkozás vállalkozó vállalkozott ― vállalkozva vállalkozhat

Derived terms

References
  1. vállalkozik in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • vállalkozik in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.