vénül

Hungarian

Etymology

vén +‎ -ül [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈveːnyl]
  • Hyphenation: vé‧nül
  • Rhymes: -yl

Verb

vénül

  1. (intransitive) to age, to get old

Conjugation
conjugation of vénül
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. vénülök vénülsz vénül vénülünk vénültök vénülnek
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. vénültem vénültél vénült vénültünk vénültetek vénültek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. vénülnék vénülnél vénülne vénülnénk vénülnétek vénülnének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. vénüljek vénülj or
vénüljél		 vénüljön vénüljünk vénüljetek vénüljenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive vénülni vénülnöm vénülnöd vénülnie vénülnünk vénülnötök vénülniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
vénülés vénülő vénült ― vénülve vénülhet

Derived terms
  • vénülés

(With verbal prefixes):

  • belevénül
  • elvénül
  • kivénül
  • megvénül

References
  1. vénül in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • vénül in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.