elpusztul

Hungarian

Etymology

el- +‎ pusztul

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɛlpustul]
  • Hyphenation: el‧pusz‧tul
  • Rhymes: -ul

Verb

elpusztul

  1. (intransitive) to perish, to die, to decay

Conjugation
conjugation of elpusztul
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. elpusztulok elpusztulsz elpusztul elpusztulunk elpusztultok elpusztulnak
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. elpusztultam elpusztultál elpusztult elpusztultunk elpusztultatok elpusztultak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. elpusztulnék elpusztulnál elpusztulna elpusztulnánk elpusztulnátok elpusztulnának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. elpusztuljak elpusztulj or
elpusztuljál		 elpusztuljon elpusztuljunk elpusztuljatok elpusztuljanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive elpusztulni elpusztulnom elpusztulnod elpusztulnia elpusztulnunk elpusztulnotok elpusztulniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
elpusztulás elpusztuló elpusztult ― elpusztulva elpusztulhat

Derived terms
  • elpusztulás

Further reading
  • elpusztul in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • elpusztul in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2023)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.