pusztul

Hungarian

Etymology

puszta +‎ -ul [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈpustul]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: pusz‧tul
  • Rhymes: -ul

Verb

pusztul

  1. (intransitive) to get devastated, to get ruined, to decay

Conjugation
conjugation of pusztul
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. pusztulok pusztulsz pusztul pusztulunk pusztultok pusztulnak
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. pusztultam pusztultál pusztult pusztultunk pusztultatok pusztultak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. pusztulnék pusztulnál pusztulna pusztulnánk pusztulnátok pusztulnának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. pusztuljak pusztulj or
pusztuljál		 pusztuljon pusztuljunk pusztuljatok pusztuljanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive pusztulni pusztulnom pusztulnod pusztulnia pusztulnunk pusztulnotok pusztulniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
pusztulás pusztuló pusztult ― pusztulva pusztulhat

Derived terms
  • pusztulás (noun)

(With verbal prefixes):

References
  1. pusztul in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • pusztul in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.