kipusztul

Hungarian

Etymology

ki- +‎ pusztul

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkipustul]
  • Hyphenation: ki‧pusz‧tul
  • Rhymes: -ul

Verb

kipusztul

  1. (intransitive) to die out, to become extinct
    Synonym: kihal

Conjugation
conjugation of kipusztul
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. kipusztulok kipusztulsz kipusztul kipusztulunk kipusztultok kipusztulnak
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. kipusztultam kipusztultál kipusztult kipusztultunk kipusztultatok kipusztultak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. kipusztulnék kipusztulnál kipusztulna kipusztulnánk kipusztulnátok kipusztulnának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. kipusztuljak kipusztulj or
kipusztuljál		 kipusztuljon kipusztuljunk kipusztuljatok kipusztuljanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive kipusztulni kipusztulnom kipusztulnod kipusztulnia kipusztulnunk kipusztulnotok kipusztulniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
kipusztulás kipusztuló kipusztult ― kipusztulva kipusztulhat

Derived terms
  • kipusztulás

Further reading
  • kipusztul in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.