esz

See also: ész, -esz, and -ész

Hungarian

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɛs]
  • Hyphenation: esz
  • Rhymes: -ɛs

Verb

esz

  1. (transitive, rare without a verbal prefix) to eat
    Synonym: eszik
  2. (transitive, of rust, rot, or negative emotions) to corrode, to erode, to eat away, to eat into, to waste away, to wear away, to consume, to nibble away, to nag away (at someone) gradually
    Synonyms: emészt, felemészt, bánt, gyötör, kínoz, mar, mardos
    Látom, esz a méreg. ― I see you are seething with rage. (literally, “I see [the] rage is eroding you.”)
Conjugation
conjugation of esz
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative
Mood		 Present Indefinite eszem or
eszek		 eszel esz eszünk esztek esznek
Definite eszem eszed eszi esszük eszitek eszik
2nd-p. o. eszlek ―
Past Indefinite ettem ettél evett
or
ett		 ettünk ettetek ettek
Definite ettem etted ette ettük ettétek ették
2nd-p. o. ettelek ―
Conditional
Mood		 Present Indefinite ennék ennél enne ennénk ennétek ennének
Definite enném ennéd enné ennénk ennétek ennék
2nd-p. o. ennélek ―
Subjunctive
Mood		 Present Indefinite egyek egyél
(or égy)		 egyen or
egyék		 együnk egyetek egyenek
Definite egyem edd or
egyed		 egye együk egyétek egyék
2nd-p. o. egyelek ―
Infinitive enni ennem enned ennie ennünk ennetek enniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
evés evő evett eendő or
evendő		 éve ehet
Derived terms

(With verbal prefixes):

  • átesz
  • elesz
  • felesz
  • kiesz
  • megesz
  • teleesz

Noun

esz (plural eszek)

  1. (music) E-flat, E♭ (a tone one semitone lower than an E)
    Coordinate terms: cesz, desz, fesz, gesz, asz, b
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative esz eszek
accusative eszt eszeket
dative esznek eszeknek
instrumental esszel eszekkel
causal-final eszért eszekért
translative esszé eszekké
terminative eszig eszekig
essive-formal eszként eszekként
essive-modal — —
inessive eszben eszekben
superessive eszen eszeken
adessive esznél eszeknél
illative eszbe eszekbe
sublative eszre eszekre
allative eszhez eszekhez
elative eszből eszekből
delative eszről eszekről
ablative esztől eszektől
non-attributive
possessive - singular		 eszé eszeké
non-attributive
possessive - plural		 eszéi eszekéi
Possessive forms of esz
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. eszem eszeim
eszjeim
2nd person sing. eszed eszeid
eszjeid
3rd person sing. esze
eszje		 eszei
eszjei
1st person plural eszünk eszeink
eszjeink
2nd person plural eszetek eszeitek
eszjeitek
3rd person plural eszük
eszjük		 eszeik
eszjeik
Derived terms
Compound words
  • Esz-dúr
  • esz-moll

Further reading
  • (erode): (1): esz in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • (E-flat): (2): esz in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.