tör

See also: tor, toer, Tor, TOR, tőr, tor-, -tor, and Appendix:Variations of "tor"

Hungarian

Etymology

Of unknown origin.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈtør]
  • Rhymes: -ør

Verb

tör

  1. (transitive) to break
    Middle-voice counterpart: törik
  2. (intransitive) to strive for something (-ra/-re)
    • 1832 (original), 1942 (translation), Goethe, Faust, translation by Zoltán Jékely:
      Kicsoda vagy tehát? / Az erő része, mely / örökké rosszra tör, s örökké jót mível.
      Who art thou, then? / Part of that Power, not understood, / Which always wills the Bad, and always works the Good.

Usage notes
  • This verb is a member of one of those (few) quasi-homonymous verb pairs that exist both with and without an -ik ending. All (intransitive) suffixed forms of these pairs are identical (sometimes they can even have derived forms that coincide), with the exception of their dictionary form (the third-person singular indicative present, with or without -ik). However, the meaning of these pairs is usually distinct, sometimes unrelated. Examples include (fel)áldoz–(le)áldozik, bán–bánik, (meg)bíz–(meg)bízik, ér–érik, esz (rare)–eszik, hajol–hajlik, (felül)múl–(el)múlik, (hozzá)nyúl–nyúlik, (el)vesz–(el)veszik~(el)vész, and tör–törik (along with their verbal prefixes), hall–hallik (archaic), érez–érzik (archaic), sometimes with some difference: (el)hibáz–hibádzik, (le)torkol–torkollik. Therefore one may well need to check the context and the arguments to ascertain which member of the verb pair is relevant.

Conjugation
conjugation of tör
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. török törsz tör törünk törtök törnek
Def. töröm töröd töri törjük töritek törik
2nd-p. o. törlek ―
Past Indef. törtem törtél tört törtünk törtetek törtek
Def. törtem törted törte törtük törtétek törték
2nd-p. o. törtelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. törnék törnél törne törnénk törnétek törnének
Def. törném törnéd törné törnénk
(or törnők)		 törnétek törnék
2nd-p. o. törnélek ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. törjek törj or
törjél		 törjön törjünk törjetek törjenek
Def. törjem törd or
törjed		 törje törjük törjétek törjék
2nd-p. o. törjelek ―
Infinitive törni törnöm törnöd törnie törnünk törnötök törniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
törés törő tört or törött törendő törve törhet

Derived terms
Compound words

(With verbal prefixes):

Expressions

References
  1. tör in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • tör in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Swedish

Alternative forms

tor, thor, torr, tår, tårr (obsolete)

Etymology

From Old Swedish þora, þøra, þura, from Old Norse þora, of unknown origin. Doublet of töras ("to dare"). Cognate with Old Danish thoræ, thuræ, tørre.

Verb

tör

  1. present of torde

References

Anagrams
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.