kötő

See also: koto, kōto, Kōto, and kōtō

Hungarian

Etymology

köt +‎ -ő

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkøtøː]
  • Hyphenation: kö‧tő
  • Rhymes: -tøː

Participle

kötő

  1. present participle of köt
    gyorsan kötő cement ― quick-setting cement

Adjective

kötő (comparative kötőbb, superlative legkötőbb)

  1. knitting
  2. binding

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative kötő kötők
accusative kötőt kötőket
dative kötőnek kötőknek
instrumental kötővel kötőkkel
causal-final kötőért kötőkért
translative kötővé kötőkké
terminative kötőig kötőkig
essive-formal kötőként kötőkként
essive-modal — —
inessive kötőben kötőkben
superessive kötőn kötőkön
adessive kötőnél kötőknél
illative kötőbe kötőkbe
sublative kötőre kötőkre
allative kötőhöz kötőkhöz
elative kötőből kötőkből
delative kötőről kötőkről
ablative kötőtől kötőktől
non-attributive
possessive - singular		 kötőé kötőké
non-attributive
possessive - plural		 kötőéi kötőkéi

Derived terms
Compound words

Noun

kötő (plural kötők)

  1. knitter (a person who knits; a self-employed person who knits using a machine)
  2. binder (something that is used to tie things up or together)
  3. (folksy) apron (an article of clothing worn over the front of the torso and/or legs for protection from spills)
    Synonym: kötény

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative kötő kötők
accusative kötőt kötőket
dative kötőnek kötőknek
instrumental kötővel kötőkkel
causal-final kötőért kötőkért
translative kötővé kötőkké
terminative kötőig kötőkig
essive-formal kötőként kötőkként
essive-modal — —
inessive kötőben kötőkben
superessive kötőn kötőkön
adessive kötőnél kötőknél
illative kötőbe kötőkbe
sublative kötőre kötőkre
allative kötőhöz kötőkhöz
elative kötőből kötőkből
delative kötőről kötőkről
ablative kötőtől kötőktől
non-attributive
possessive - singular		 kötőé kötőké
non-attributive
possessive - plural		 kötőéi kötőkéi
Possessive forms of kötő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kötőm kötőim
2nd person sing. kötőd kötőid
3rd person sing. kötője kötői
1st person plural kötőnk kötőink
2nd person plural kötőtök kötőitek
3rd person plural kötőjük kötőik

Derived terms
Compound words

Further reading
  • kötő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.