sért

See also: sert, Sêrt, and SERT

Hungarian

Etymology

From the old Hungarian sérik (“to get hurt, to ache”) +‎ -t (causative suffix). The verb sérik is from Proto-Finno-Ugric *ćärke- (“have pain, hurt”).[1][2]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈʃeːrt]
  • Rhymes: -eːrt

Verb

sért

  1. (transitive) to injure, damage (physically)
    Synonyms: megsebesít, megsebez, bántalmaz
  2. (transitive) to offend, displease
    Synonyms: bánt, megbotránkoztat
  3. (transitive) to insult (emotionally)
    Synonyms: megbánt, megsért, sérteget
  4. (transitive) to violate (law)
    Synonyms: megsért, megszeg, áthág

Conjugation
conjugation of sért
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. sértek sértesz sért sértünk sértetek sértenek
Def. sértem sérted sérti sértjük sértitek sértik
2nd-p. o. sértelek ―
Past Indef. sértettem sértettél sértett sértettünk sértettetek sértettek
Def. sértettem sértetted sértette sértettük sértettétek sértették
2nd-p. o. sértettelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. sértenék sértenél sértene sértenénk sértenétek sértenének
Def. sérteném sértenéd sértené sértenénk
(or sértenők)		 sértenétek sértenék
2nd-p. o. sértenélek ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. sértsek sérts or
sértsél		 sértsen sértsünk sértsetek sértsenek
Def. sértsem sértsd or
sértsed		 sértse sértsük sértsétek sértsék
2nd-p. o. sértselek ―
Infinitive sérteni sértenem sértened sértenie sértenünk sértenetek sérteniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
sértés sértő sértett sértendő sértve sérthet

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • felsért
  • megsért

(Expressions):

References
  1. Entry #58 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungary.
  2. sért in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • sért in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Icelandic

Verb

sért

  1. second-person singular present subjunctive active of vera
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.