szakít

Hungarian

Etymology

szak (“part of a time period”) +‎ -ít (causative verb-forming suffix)[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈsɒkiːt]
  • Hyphenation: sza‧kít
  • Rhymes: -iːt

Verb

szakít

  1. (transitive) to tear, rend, rip, split
    Middle-voice counterpart: szakad
    Synonyms: tép, hasít
  2. (transitive) to pluck (e.g. a flower)
    Synonyms: leszakít, tép, letép
  3. (transitive, with időt as its object) to find or spare (time for something)
    Synonyms: talál, szán
  4. (intransitive, weightlifting) to snatch (to lift the barbell from the ground to overhead in one continuous motion)
    Coordinate term: lök (“to clean and jerk”)
  5. (transitive, slang) to pull in (to pull down, earn, make money)
    Synonyms: keres, bezsebel
  6. (intransitive) to break, break off (to stop following something, with -val/-vel)
    Synonyms: felhagy, megszakít, véget vet
  7. (intransitive, ergative) to break up (from a relationship, with someone -val/-vel)
    Synonyms: szétmegy, különmegy

Conjugation
conjugation of szakít
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. szakítok szakítasz szakít szakítunk szakítotok szakítanak
Def. szakítom szakítod szakítja szakítjuk szakítjátok szakítják
2nd-p. o. szakítalak ―
Past Indef. szakítottam szakítottál szakított szakítottunk szakítottatok szakítottak
Def. szakítottam szakítottad szakította szakítottuk szakítottátok szakították
2nd-p. o. szakítottalak ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. szakítanék szakítanál szakítana szakítanánk szakítanátok szakítanának
Def. szakítanám szakítanád szakítaná szakítanánk
(or szakítanók)		 szakítanátok szakítanák
2nd-p. o. szakítanálak ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. szakítsak szakíts or
szakítsál		 szakítson szakítsunk szakítsatok szakítsanak
Def. szakítsam szakítsd or
szakítsad		 szakítsa szakítsuk szakítsátok szakítsák
2nd-p. o. szakítsalak ―
Infinitive szakítani szakítanom szakítanod szakítania szakítanunk szakítanotok szakítaniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
szakítás szakító szakított szakítandó szakítva szakíthat

Derived terms
  • szakítás
  • szakítható
  • szakíttat

(With verbal prefixes):

References
  1. szakít in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • szakít in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.